Fekete Kálmán Első Magyar Blues Könyvét olvasom, és elérkeztem Póka Egonhoz, nagy példaképemhez. úgyhogy most róla írnék egy pár sort. Forrásnak a könyvet használom, mivel sajnos még nem volt alkalmam elmenni egy HBB koncertre sem, illetve egy Pókarácsonyon sem vettem részt mindezeket nagyon tervezem. Illetve Hobonál már nem zenél, de a Schuster féle P Mobilban igen, illetve sajáz bandájában a Póka Egon Experienceben.
Póka Egon 1952-ben született Budapesten. Négy éves kora óta zenél, tíz évig zongorázott. Fiatalon összekerült Radics kapitánnyal. Osztálytársai voltak Révész Sándor, Orszáczky Jackie. Aki bekerült Radics karjai közé, abból biztosan jó zenész lett, mint például tátrai Tibusz. Zenélt a Metro, a Juventus, az Olimpia együttesekben, de legtovább 1978-tól, 93-ig a HBB-ben, illetve játszott a Radics-féle Tűzkerékben is. Hetedikes kora óta basszusgitározik, azért kezdett el, mert nem volt rendes billenytűs hangszere és egy dobozgitár átalakításával olcsón lett basszusgitárja. HBB-ben először Rolling Stones nótákat játszottak, de a Cream zenekar, és a Delta Blues formálta igazán zenéjüket. Egont a magyar Jack Bruce-ként is említik, ő nem egy átlagos basszusgitáros. A 90-es években létrehozott egy zenei iskolát, Kőbányán a Cserkesz utcában van, úgy tudom. Még nekem is felkeltette érdeklődésemet, talán egyszer én is oda fogok járni.
Hát minden elismerésem...