Surfing with the Alien

Joe Satriani 14 éves korában határozta el, hogy gitározni fog, amikor meghallotta, hogy Jimi Hendrix meghalt. Satriani éppen futballedzésen volt, amikor meghallotta Hendrix halálhírét. Összeveszett az edzőjével, mert kijelentette, hogy gitározni fog, és azonnal otthagyta az edzést. Védjegye a meleg, bluesos hangzás, finom frazeológia és zeneiség, némi jól alkalmazott tempózással.
1974-ben a jazz-gitáros Billy Bauertől és a nyilvánosságtól visszavonult Lennie Tristano-tól kezdett zenét tanulni. A technikára igényes Tristano nagyban befolyásolta Satriani játékát. Satriani ugyanekkor már tanítványokkal foglalkozik; legnevezetesebb tanítványa Steve Vai.
1978-ban Satriani Berkeley-be költözik, Kaliforniába, azzal a céllal, hogy ott zenei karriert folytasson. Nem sokkal megérkezése után tanítványai közé tartoznak: Kirk Hammett (Metallica), David Bryson (Counting Crows), Kevin Cadogan (Third Eye Blind), Larry LaLonde (Primus (együttes)), Alex Skolnick (Testament (együttes)), Phil Kettner (Laaz Rockit) és Charlie Hunter.
Amikor barátja és korábbi tanítványa, Steve Vai ismertté válik David Lee Roth-tal együtt 1986-ban, Vai rajongva beszél Satrianiról, amikor több zenei lapnak nyilatkozik.
1987-ben megjelenik Satriani második albuma, a Surfing With the Alien. Hosszú idő óta ez volt az első olyan instrumentális album, ami a slágerlistákon előkelő helyezést ér el. Satriani Ausztráliában és Új-Zélandon koncertezik Mick Jaggerrel, a Rolling Stones énekesével, annak szólóalbumát támogatja.
1989-ben megjelenik a Flying in a Blue Dream. Az album jól fogy. A „One Big Rush” című szám Cameron Crowe Say Anything című filmjének egyik betétdala lesz. A „Big Bad Moon” című kislemez egyike azoknak a ritka számoknak, ahol Satrianit énekelni lehet hallani.
1992-ben Satriani kiadja a The Extremist című albumot, melyet a kritikusok azóta is nagyra értékelnek, és ami kereskedelmileg is sikeres. Az album azóta rock klasszikusnak számít.
1993 végén Satriani Ritchie Blackmore kiválása miatt rövid időre csatlakozik a Deep Purple együtteshez, annak japán turnéja idejére. A turné olyan jól sikerül, hogy Satrianit maradásra kérik, azonban a Sonyval való hosszú távú szerződése ezt nem teszi lehetővé.
1996-ban megalakítja a G3 formációt, ami három rock gitárosból áll – ezek eredetileg: Satriani, Steve Vai, és Eric Johnson. A trió a bemutatkozó felállás után Satriani és Vai, mint állandó tagok mellett olyanokból állt, mint Eric Johnson, Yngwie Malmsteen, John Petrucci, Kenny Wayne Shepherd, Robert Fripp, Patrick Rondat és sokan mások.
1998-ban Satriani felveszi és kiadja a Crystal Planet albumot. 2000 decemberében San Franciscoban felvesznek egy élő koncertfelvételt, ami 2001-ben jelenik meg. Ezt zenei DVD-n is kiadják.
2006-ban Satriani felveszi a Super Colossal-t, és kiad egy másik élő albumot, a Satriani Live-t.


Satriani széles körben ismert a technikás hanghatásokat tartalmazó játékáról. Sűrűn alkalmazza az alábbiakat:
• Legato
• Tapping = két kezes érintés
• Sweep-picking = a hangok gyors egymás utáni különálló megszólaltatása
• Volume swells = a hangerő szabályozásával a hang hosszú ideig való kitartása
• Harmonics = felhangsor megszólaltatása
• Whammy bar = hangmagasság gyors változtatása (egyéb nevei: tremolo, vibrato).
A Big Bad Moon számban Satriani a szájharmonikáját használja a húrok lefogásához.

Satriani előszeretettel használja Ibanez JS gitárjait és Peavey Electronics JSX erősítőit. Ezeket már az ő kívánságai szerint tervezték és hozták létre.


• 1986 - Not of This Earth
• 1987 - Surfing with the Alien
• 1989 - Flying in a Blue Dream
• 1992 - The Extremist
• 1993 - Time Machine
• 1995 - Joe Satriani
• 1998 - Crystal Planet
• 2000 - Engines of Creation
• 2002 - Strange Beautiful Music
• 2004 - Is There Love in Space?
• 2006 - Super Colossal
• 2008 - Professor Satchafunkilus and the Musterion of Ro
weboldal: http://www.satriani.com/2004/